Szia!
Az én kérdésem, hogy szerinted kezelhető-e valahogy, ha az ember úgy érzi, kiégett. Megpróbálom röviden-tömören leírni, hogyan élem ezt meg három területen. Igazából már elég rendszertelenül de azért szoktam sportolni. Nagy eredményeim sosem voltak sem kinézetben sem erőben, viszont egy időben még aerobozni is eljártam minden nap pedig sosem voltam dagadt. Ma már alig szoktam mozogni, meg rendszeresen szart zabálok, pedig érzem, hogy ettől csak rossz lesz majd a közérzetem hiába nem vagyok hízós. A párkapcsolatokba ha belevágok vagy el se indul vagy hamar vége lesz, mert képtelen vagyok kompromisszumokat hozni, egyszerűen nem teperek a csajokért (pl. nem szakítok rájuk elég időt). Ezt szintén egy kiégésnek tudom be, mert volt egy nő az életemben akivel pár évig minden tökéletes volt aztán szétmentünk, én pedig nem tudom feldolgozni. Már ő is valaki mással van, mégis rendszeresen eszembe jut. Néha még ilyen depressziós időszakok is rám jönnek, mintha képtelen lennék elfelejteni. Nem is tudom igazán fair-e így csajozni, de egyedül sem akarom leélni az életem. Van munkám is, nem keresem magam hülyére, de a fizetésemből megtudok élni és tudok költeni mondjuk sportolásra vagy más hobbira. Itt is ugyanaz a probléma, a dolgom elvégzem, de a lelkesedés hiányzik, azaz semmiféle olyan extrát nem hozok ki magamból, hogy ne legyek bármikor helyettesíthető. 25 éves leszek és nem tudom miért tartok már ennél az érzésnél, mert még azt se mondhatnám hogy túl sima vagy problémamentes lett volna az életem. Régebben rossz időszakokban sorozatokat néztem, számítógépen játszottam, vagy buliztam. Most ezek nem érdekelnek, és ha buliba vagy alkoholizálni hívnak lemondok mindent, mert érzem hogy ezt nem az átmeneti dopamin löketekkel akarom megoldani, hanem egy folyamatos jó közérzetet akarok elérni. Ha nem is fanatizálódni, de azt a belső késztetést vissza szerezni, ami azért valamikor megvolt. Ha érdemesnek tartod rá, akkor audioblog vagy rádió formában is meghallgatom a válaszod. Előre is köszi, sok sikert a projektekhez.
Üdv!
Padavan94 - 2019-02-27 23:15
Szia!
Előfordul hogy az ember úgy érzi, kiég, Nálam is egyre gyakrabban.
Az már kicsit problémásabb, ha 25 évesen vagy kiégve. Már kérdés, hogy amikor én 25 éves voltam, nem volt még ilyen okádék a világ, volt még valami jövőképem, pedig akkoriban nagyon-nagyon nehéz időszakom volt.
Az edzés sokak számára szórakozás, meg élvezet, amire én azt mondom, hogy ehhez nem kell nagy ész.
Röhögnöm kell, amikor valaki hősnek képzeli magát, mert szeret edzeni.
Az edzés nekem egy munka és te is fogd fel annak. Meg kell csinálni. Nem kell izmossá válnod, nem kell marha erősnek lenned, de muszáj fizikai munkát végezned, különben hulladék leszel.
A szar zabálást pedig meg kell fordítani azzal, hogy jó alapanyagból csinálsz jó kajákat.
A párkapcsolat (utálom ezt a szót) témáról annyit, hogy jobban jársz, ha nem alapozod az életedet egy nőre sem. Nem kell ezzel foglalkozni, megoldódik magától. Kompromisszumokat nem kell kötni és nem kell teperni a csajokért.
Amúgy ne érezd azt, hogy szar helyzetben vagy, szerintem ma már mindenki ilyen: az embereket nem érdekli semmi. De ez kulturális hatás, ezt köszönhetjük a médiának és a közösségi pöcegödörnek.
Egyszerűen találj valamit, ami érdekel.
Lehet erről beszélni fogok majd rádióban vagy audioblogban. Amiért teljesen jogosan baszogat mindenki.
Bunny - 2019-05-08 17:36