Szia Bunny,
A tuloras kerdesre szeretnek reflektalni ha nem banod. Az egesz szituacio tull lett lihegve, valoban olyan egyszeru a dolog, hogy aki akar tobbet tud tulorazni. Nyilvan egy munkahely vissza tud adott esetben elni az "erofoloenyevel" es azt tudja mondani, ha a melos nemet mond valamire, hogy holnap kihuzzuk a dugot, de a mostani magyar munkaeropiaci korulmenyek kozott ez nem fog megtortenni. Abba viszont erdemes belegondolni, hogy melyik az eloremutatobb magatartas, az, hogy a minimumot teszem meg, vagy pedig keresem annak a lehetoseget, hogy a korulmenyeimbol minel tobbet ki tudjak hozni, lasd tulorazzak adott esetben. Felve merem leirni, hogy esetleg kepezhetem is magam, munkaidon felul, nem feltetlenul kell egesz eletemben "egyszerű melós"-nak lennem es az aldozat szerepeben leelni az eletem, kozben pedig a korulmenyeimre fogni azt, hogy miert is szar az eletem. Lehet, hogy az evi 400 ora az nem jelent tobbet 8 oranal hetente, azaz 5 munkanapra vonatkoztatva 1.5 ora. Emellett pedig ha majd fordul a kocka es jon a recesszio, akkor vajon kit fognak kirugni eloszor, azt aki szart mindenre es lenyomta a minimumot, vagy azt aki odatette magat. (nem ingyen hozzateszem).
A tuntetes ennek az egisze alatt megy, de nyilvan a tuntetok reszerol sokkal tobb van mogotte, mert valoban nem mukodik jol egy rakas dolog. Viszont abban erdemes Bunnyra hallgatnia mindenkinek, hogy gondolkodni kene kicsit, mert sajnos nincs olyan, hogy fuggetlen media ami majd minket szivjosagbol tenyszeruen tajekoztat, csak azert, hogy mi kesz informaciokat kapva kenyelmesen elnavigaljunk az eletben. Nem mellesleg azt is meg kell nezni, hogy ki melle allunk oda, mert az, hogy az ellensegem ellensege a baratom az nagyon nagy kamu. Fergek melle nem allunk oda es kesz!
Udv: Bence
BenceZ - 2018-12-17 20:18
Idézek valakit a fórumunkból, nem én írtam, de így egyszerűbb:
" 109. § (1) Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. (Rendkívüli munkaidő, vagyis túlóra)
Az elfogadott módosítás szövege: „kétszázötven óra” szövegrész helyébe a „négyszáz óra” szöveg lép"
94. § (3) A munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb tizenkét hónap vagy ötvenkét hét, ha ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.
Az elfogadott módosítás szövege: "A munkaidőkeret tartama, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap.”
Két különböző törvényről van szó.
A rendkívüli munkaidő (túlóra)és a munkaidőkeret nem ugyanaz. Ezért is dokumentálják külön. A túlóra papíron mindig el van rendelve (még akkor is, ha a melós akar bejönni dolgozni), külön van dokumentálva. Éppen ezért, amikor túlórázol, akkor nem a munkaidőkeretedet fogyasztod, és amikor a munkaidőkereted pozitívba csap át, akkor nem túlórázol. Ez ilyen egyszerű. Éppen ezért nem igaz az ellenzék és a tünti-müntizők azon állítása, hogy a túlóra kifizetését "három évig visszatarthatja a munkáltató". Ez baromság, hazugság, aljas ostobaság."
Nem kicsit gáz, amikor ennyire durván hazudoznak az ember pofájába olyan fogyatékosok, akik focisérülés szinten színészkednek és nem tudnak bemenni egy ajtón. Olyan politikusok vannak Magyarországon, akik nemhogy férgek, hanem egyenesen retardált, életképtelen fogyatékosok - és ezek kormányozni akarnak egy országot.
Kérdezek valamit: ha a kormány olcsó rabszolgamunkaerőt akar a multiknak szervezni, akkor miért túlóráztat, amikor a túlóra hétköznap 50, hétvégén és ünnepnapokon 100% bérpótlék köteles?
A tüntetés mögött sokkal több van, például az, hogy Magyarország Európa iszlamizálásának a gátlója.
De ezt a témát átvinném inkább másba, elképesztő ugyanis az egyre terjedő tróger, "szarokbele" hozzállás, amit mindenhol tapasztalok - és már nem kell építőipari "mestereket" emlegetni ehhez.
Most téged idézlek:
"Abba viszont erdemes belegondolni, hogy melyik az eloremutatobb magatartas, az, hogy a minimumot teszem meg, vagy pedig keresem annak a lehetoseget, hogy a korulmenyeimbol minel tobbet ki tudjak hozni"
Lehet nyivákolni mindenkinek, hogy szar az élete, szar a munkája, kevés a pénze - persze a kurva telefonja mindenkinek megvan, meg a nike cipője.
Csakhogy ha az ember nem szarna bele a munkájába meg a saját életébe, lehet, hogy jutna is valamire. Illetve az tény, hogy rohadt nehéz előre jutni, mert pontosan a mindenbe beleszaró emberek hátráltatnak abban, hogy haladj.
El kell dönteni, ki mit akar.
20 évesen és is hülye voltam, meg balfasz mindenhez. De ahogy lett rendes melóm - kiváló teherautó rakodás meg ilyesmi - hajtotta,m mint az őrült, leszartam, hogy aludni sincs szinte időm, de cserébe gyűjtögettem a kis pénzemet (az első motoromra, amiből nem lett semmi.) És ami a legviccesebb: élveztem ezt, hogy nem henyélek (mai verzió: telefonbaszás), hanem csinálok valamit.
Az élet nem tökéletesen igazságos, de kiindulni bizony abból kell, hogy az jut előre, aki dolgozik. Én rohadtul nem hiszek a 8 órás munkaidőben, én embert még nem láttam, aki vitte valamire ennyi munkával.
A motivációs szart kajálják az emberek, de valójában szarnak mindenbe. Nem tudom, a telefonsimogató idióták milyen alapon vágynak luxus életre. Már eleve nem értem ezt az igényszintet.
Tudod hány hülye ad nekem okos tanácsot, hogy vloggerkedjek én is, mint a sok jutub-tróger, mert marha sok pénzt kereshetnék?
Ez a másik véglet, de leszarom a pénzt. Inkább csinálok a magam lehetőségeihez képest minőséget, szivatom magam egy éven át forgatott BBTv-kel, de nem fogok szart csinálni azért, mert azt könnyű eladni a parasztoknak.
Boldogság és a sikerélmény pedig nem abból jön, hogy mennyi felesleges szarra van pénzünk, hanem hogy mire vagyunk képesek és mit tudunk teljesíteni. Akár apróságokban is.
Talán említettem már itt is, hogy a ha paraszt eladó nem flegmázna, hanem megoldaná az ügyfél problémáját, akkor nem kellene sírnia, hogy szar a melója, mert meglenne a sikerélménye. Én például rohadtul elégedett vagyok, amikor megoldok valamit, akár segítségből valakinek. Mert tudom, hogy ettől vagyok valaki, hogy el tudom intézni.
Mondhatnék ezer gyakorlati példát a tipikus szar hozzáállásra. Olyanokat, amikor rábízol valakire valamit, nem lesz kész, rákérdezel és közli, hogy ja, ő nem tudja megoldani. Így szarik abba, hogy a probléma meg legyen oldva. Ha észreveszed, nincs megcsinálva, vonogatja a vállát.
Saját tapasztalat, hogy mondjuk odaállítod a hosztesszeket valahova és egy idő után szépen lelépnek: leszarják, hogy mi a dolguk, elmennek cseverészni meg cigizni.
Mindent neked kell megcsinálni. Ez a tipikus megoldás.
Ami rohadt szomorú: olyan emberek képzelik marha okosnak magukat, akik soha nem csináltak semmit és mindenhez hülyék. Instaszelfimajmok sírnak, hogy milyen szar ebben az országban, miközben párizsban meg san franciscoban pózőrködnek.
Ezt hozta a fogyasztói társadalom. Neked jár, a te véleményed számít, te vagy a kiválasztott, akkor is, ha egy szalmaszálaz nem tettl kerersztba az életben és semmi más nem érdekel, csak saját magad. (Azaz vedd meg a szart, ami el akarunk adni neked.)
Bunny - 2018-12-17 21:50